Szatmár megye ukrán határvonalán fekszik az avasi térség egyik jelentős képviselője, Turc. Ez a pálinkájáról is híres település egykoron bányászati központnak volt nyilvántartva. A kitermelést folyamatosan állították le a 2002 -2005 években, anyagi és természetvédelmi okokra hivatkozva. Csupán a víztisztító részleg működik még mindig a patakba jutott szennyeződések kivonása céljából. A bányatelep ma már elhagyatottan áll, rozsdás villanypóznái szebb időkre emlékeztetnek.
A határ felé vezető ösvényt őrt álló fenyők kísérik, míg az erdő fái között szabadon játszanak az őzek, nyulak, rókák. De találtunk már foltos szalamandrát is a nedves avar alatt. Csak ritkán látogatnak el erre kíváncsi kirándulók, nosztalgiázó emberek.
Így a bányaépületek felett lassan újra átveszi a természet az uralmat, és főleg télen, olybá tűnik, hogy az emberi kéz által épített betonszörnyek kicsit megszelídülnek az érintetlen hótakaró alatt.
Festői környezetben, idilli tanyasi élet köszön itt ránk. Mikor a mozgalmas vidéki is megpihenni kényszerül. A lovasszekér vágta nyomok jéggé kristályosodnak az utakon. A gyümölcsfákat zúzmara díszíti. A szántóföldek téli álomra hajtják fejüket, magukra húzva fehér dunyháikat. A házakat csupán füstölgő kéményeikről ismerni, oldalaikban hasogatva felhalmozott tűzifa.
Az alacsony kerítések mögött már bekuckózva fekszik a juhokat terelő kutya. Az ólakba most nyugodtan megfér egymás mellett a legelőn perlekedő kecske és kos. Turc békés vidék, mely minden változás ellenére is őrzi etno – kulturális és történelmi örökségét.
Fedezd fel Erdély nevezetességeit: